Budai-hegyek települései - Budai hegyek részei - Budai-hegyek időjárása -- Minden a Budai-hegységről

A Budai-hegység geológiája


A Budai-hegység négy-ötszáz méter magas hegyei északon a Pilissel, nyugaton a Zsámbéki-medencével, délen a Budaörsi-medencével határosak, dél-kelet felől pedig a Duna zárja le a hegységet.

A Budai-hegység a Dunántúli középhegység legtagozottabb legnagyobb mértékben összetöredezett hegysége. A Benta - az Aranyhegyi-patak és a Duna között terül el. Sűrű turista útvonallal rendelkező (részben lakott), főként parkerdő. Felépítése változatos: mészkő, dolomit, márga, homokkő, agyag (óbudai suvadások). A hegység jelentős barlangrendszerrel rendelkezik, nagyobbrészt hévforrás barlangok. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz (559 m), majd a Kutya-hegy (558 m). Kiemelkedő turisztikai centruma: Normafa-Jánoshegy (529 m), Hűvösvölgy, valamint a Hármashatárhegy (497 m) környéke.

A Budai-hegység geológiai szempontjából Magyarország egyik legösszetettebb hegysége. A hegységet felépítő mintegy 30 különféle kőzet-, illetve üledéktípus 220 millió év földtörténeti eseményeit vetíti elénk. A hegység alapját a triászkori dolomit és mészkő adja, ami kb. 200 millió éve a Tethys-tenger üledékéből alakult ki. Később erre hófehér dachsteini mészkő (amely épségben megőrizte az egykori élőlények mészvázát), majd különböző márgás üledékek rakódtak le. Triásznál idősebb kőzetet nem találunk a hegységben. A mészkő kalcium karbonátból (CaCO3), a dolomit kalcium-magnézium karbonátból [CaMg(CO3)2 áll. Ezek a kőzetek sekély, meleg tengerben rakódtak le. A benne lévő zöldalga maradványok után diploporás dolomitnak elnevezett kőzet legszebb feltárásai Budaörs határában, a Csíki-hegyekben találhatók. Úgynevezett tűzköves dolomitot ismerünk például a Sas-hegyen, az Ördög-orom csárdánál, a Mátyás-hegyen és a Hármashatár-hegyen.

A terület mintegy 25 millió évvel ezelőtt emelkedett ki majd rögökre töredezett. A törések mentén egyes rögök magasba emelkedtek, mások lesüllyedtek. Az így kialakult változatos formavilágú karsztosodásra hajlamos hegységben a hegyeket gyakran mély szurdokvölgyek választják el egymástól, a hegyoldalak pedig sziklás letörésekkel, meredeken szakadnak a mélybe, másutt viszont az egyes hegyláncokat gyakran széles völgyek, kisebb lapos dombhátak választják el egymástól. A Budai-hegység legfiatalabb kőzetei közé tartoznak a jégkorszak idején keletkezett édesvízi mészkövek. Ilyenből áll például a budai Vár-hegy felső része.

A hegység jelenkori kinézetét és szerkezetét leginkább meghatározó múltja a miocén kori eróziós folyamatok idejére esik. A miocéntól (8-26 millió éve) kezdődően a hegység porózusabb mészköves részeiben összefüggő vízáramlási rendszer alakult ki, amely több mint 150 barlangot hozott létre a Budai-hegységben. Kétmilliós fovárosunk épületei alatt 50-60 méterrel még a 21. század elején is kilométernyi ismeretlen barlangjáratokat tárnak fel a kutatók. A budai oldal Rózsadomb-Szépvölgy alatt felfedezett barlangjainak összhosszúsága meghaladja a 33 kilométert. A barlangok keletkezésének megismeréséhez vissza kell mennünk a földtörténeti triász idoszakig (kb. 200-220 millió évvel ezelottig), amikor a Budai-hegység nagy részét felépíto karbonátos kozetek, mészko- és dolomittömegek rakódtak le az akkori sekély tengerben. Késobb a felso-eocén kortól (kb. 40 millió éve) további tengeri üledékek (mészko-, márga- és agyagrétegek) fedték be a triász üledékeket. A miocén korban (kb. 15-20 millió éve) kezdodött a Budai-hegység kiemelkedése, itt a jól karsztosodó kozetek fokozatosan a felszínre bukkantak az agyagos fedoüledékek alól. Ezzel egy idoben a Pesti-síkság aljzata töréslépcsok mentén a mélybe süllyedt, itt a vízzáró agyagos kozetek a triász üledékeket fedik. A beszivárgó vizek a karsztos kozetekben tudnak áramlani, így a vízzáró üledékek a töréslépcsok mentén a Budai-hegység pereméhez "irányítják" a felmelegedett vizeket, ahol azok forrásokban törnek a felszínre (Lukács-, Rác-, Gellért-fürdo, stb.). A hegység barlangjai abban a zónában keletkeztek, ahol a feláramló meleg és a leszivárgó hideg karsztvizek keveredni tudtak. Az üregrendszereket a víz teljesen kitöltötte egykor, jellemzoen labirintusos bonyolult alaprajzú járatrendszereket oldva a mészkobe. A barlangok formakincsére jellemzőek a gömbüstök és a sajtlyukakra emlékezteto oldási formák. Miután a vízszint süllyedt a barlangok járatai szárazra kerültek, ezekben a járatokban különleges ásványkiválások képzodhettek: pattogatott kukoricára, néhol szőlőfürtre emlékezteto borsókövek, aragonit- és gipszkiválások, valamint változatos formájú cseppkőalakzatok. A 19. század végén még egyetlen nagy barlangot sem ismertek, mert nem voltak természetes bejárataik. A bányaművelések, házalapmélyítések, csatornaépítések nyitották meg a késobbi nagy barlangok első szakaszait. A Molnár János-barlang nagyrészt víz alatt található járatait a Malom-tóból fedezték fel a búvár barlangkutatók. Magyarország jelenleg második leghosszabb barlangja a 20,1 kilométer hosszú Pál-völgyi-Mátyás-hegyi-barlangrendszer, mely két barlang (Pál-völgyi- és Mátyás-hegyibarlangok) összekötésével született.

Ugyancsak a miocénkori geológiai folyamatok hozták létre azokat az izgalmasan szép kőformákat, amelyek közül a leghíresebbek az Ördögoltár, a Csabai-gomba és a Tündérszikla.

    A legjelentősebb barlangok felfedezésének ideje:
  • Pál-völgyi-barlang 1904,
  • Mátyás-hegyi-barlang 1920-as évek,
  • Szemlo-hegyi-barlang 1930,
  • József-hegyi-barlang 1984,
  • Ferenc-hegyi-barlang 1930
A híres, nagy budai barlangokon kívül még kb. 80 kisebb-nagyobb üreget tartanak számon a katalógusok. Néhányat közülük már az ősember is használt (például Remete-Felső-barlang), de a többinek is nagy szerepe volt a főváros történetében (háborúk idején búvóhely a Vár-barlangban, bányászat a Hárs-hegyen, stb.). Ma inkább turisztikai hasznosításuk, gyógybarlanggá alakításuk és védelmük jelent gondot Budapest lakóinak.

A Normafa (477 m) környékének legkiemelkedőbb tagjai a János-hegy (529 m), a Hárs-hegy (458 m) valamint a Széchenyi-hegy (477 m) és a Sváb-hegy kiterjedt mészköves fennsíkja. E központi tömeg köré 250-350 méter magasságú előhegyek csatlakoznak, többnyire kemény kőzetű rögök, vagy sasbércek.

Budai-hegység geológiai térképe (1.8MByte): www.sas-hegy.hu/_user/browser/File/tudastar/foldtan/terkep_budaihsg_foldtani_teljes.jpg


weblapkészítés