Pilisvörösvár
A jellegzetesen német nemzetiségű község (német neve: Werischwar) máig a pilisi németség szellemi központjának számít. Látványosak hagyományőrző rendezvényeik: a sváb bál, a pilisvörösvári szüreti felvonulás. A település városi rangját 1997-ben nyerte el.
Az első írásos említése 1259-ből származik a római korban fontos őrhelyként funkcionáló településnek. Római emlékei, sírkövei, mérföldkövei arra utalnak, hogy egykor a Pannónia tartomány jelentős útvo-nala haladt erre.
A királyi birtokhoz tartozó településen a hódoltság idején felépült az a cölöpök közé vert, vörös agyagból készült földvár, amelyről neve is származtatható. A többszöri várháború miatt elmenekült lakosság helyére a XVII. század végén sváb és bajor családok kerültek, akik szőlőművelésből éltek.
A település életében egyik legnagyobb változást a XIX. század végén megkezdett barnaszénbányászat jelentette. Nagy visszhangot keltett az 1928-as bányász-éhségfelvonulás, amelyet a csendőrség a fegyverét használva oszlatott szét, és a bányászok közül többen életüket vesztették. A szénbánya már 1940-ben, a készletek kimerülésével megszűnt. Helyette a dolomitot kezdték el bányászni, melyet az építőiparban használnak.
Pilisvörösvár a II. világháború végéig jellegzetes német község volt, amelynek lakossága részben az 1946-ban történt sváb kitelepítés után is megmaradt.
Látnivalók:
Pilisvörösvári katolikus templom
Pilisvörösvári falumúzeum
.jpg)
