Törökbálint
Nevét Enyingi Török Bálintról, Izabella királynő szomorú sorsú vezéréről kapta, aki a honfoglalás kori Kond vezérnek és fiának késői örököseként birtokolta e területet. A törökök által szétdúlt vára, s az ősi falutelepülés a mai plébániatemplom környékén, az Anna-hegy tájékán lehetett. Ezt a feltételezést több régészeti lelet is alátámasztja.
A török kiűzése után az elnéptelenedett vidékre katolizált szerbek (rácok) telepedtek le (első utcájuk: Raitzen Gasse). A falu 1693-tól a jezsuiták tulajdona. Ebben az időben új telepesek érkeztek a Fekete-erdő környékéről, a svábok. Ők alkották a lakosság nagy részét 1946-ig. Az általuk használt községnévre (Gross-turwall) utal ma is a nemzetiségi helységnévtábla a település bejáratainál.
A jezsuita rend feloszlatása (1773) után Mária Terézia Majláth Józsefnek adományozta a falut.
A Tétényi-fennsík erdős völgyében épült, s már a XIX. század közepétől kedvelt kiránduló- és üdülőhely. Ugyanakkor fekvése, kedvező közlekedési adottságai miatt várhatóan a Budapest környéki gazdasági övezet egyik központja lesz. Számos létesítménye az utóbbi években épült. Az új létesítmények mellett az Ófalu történelmi arculata, hangulata is vonzó; sok művészt csalogatott a szép fekvésű településre.
Látnivalók:
Törökbálinti Kálvária
Törökbálinti Erdő
Walla József-villa
Walla-kastély (Walla-kilátó)
Majláth-kastély
Törökbálinti falumúzeum
.jpg)
